Juliska: Játsszuk azt, hogy te vagy az édesanyám. Leszel az anyukám, mamika?
Mamika: Leszek.
Juliska: Szeretsz?
Mamika: Igen.
Juliska: Mosolyogj akkor! Hány éves vagy?
Mamika: Még csak huszonöt.
Juliska hetvenhat éves, Mamika százegy. Egy idősek és mentálisan sérültek otthonában élnek. A tágas udvaron a sztár egy agyonetetett kutya.
Mindenki Juliska és Mamika szobájában szeretne lenni, de csak hárman lakhatnak egy helyiségben. Üresedés csak természetes úton következhet be. Mamika lánya, lánya hálából az ápolásért Juliskának adta néhány holmiját. Egy egészen új táska is volt közöttük, még egyszer sem volt használva! Irigykednek is miatta a többiek. Meg az új ruhák miatt is. Hiába mondja Juliska néni, hogy nem kellene elcigarettázni a pénzt, nekik is telne.
Az új szobatárs ideges természetű, túl sok kávét iszik és még többet szeretne, de legalább éjszaka lehet tőle aludni, meséli Juliska. Búcsúzóul kapok egy kör alakú horgolt terítőt, hetven éves korom előtt biztosan nem teszem ki, de néha majd előveszem, megnézem, aztán óvatosan behajtogatom a szekrénybe.
