Nagy az én vétkem. Felhúztam egy besavanyodott kisnyugdíjast, akinek valószínűleg otthon nem engedik meg, hogy állva pisiljen, ráadásul minden étkezés után el kell mosnia a műfogsorát, ezért csupán az élteti, ha népet nevelhet a nyílt utcán. Mielőtt az emberjogi toleránsok kiakadnának, szeretném leszögezni, hogy az égvilágon semmi bajom az idősekkel, sőt. Viszont a kor önmagában még mindig nem érdem, és a buszon átadott ülőhelyen kívül nem jogosít fel sok mindenre. Tisztában vagyok azzal is, hogy minden életkornak megvan a maga idegesítő stikkje, még a mi irigyelt huszonéves fajtánknak is. Mindent jobban tudunk (mint 0-99 éves korig bárki emberfia, igen, még te is, aki olvasod), még mindig meg akarjuk váltani a világot, és még mindig képesek vagyunk relatívvá/kisasztallá/vízibivallyá inni magunkat.
Na de sztoriban voltam, mert az úgy volt, hogy. Állok a zebránál, körülnézek. Ugyan piros, de nem jön semmi, ezért úgy döntök, átmegyek (tudom, csúnya dolog, de ne akadjunk meg itt, kétsávos, tökéletesen belátható útról van szó). Szemben vátesznagypapa, egyik kezével a kisonokája kezit fogja, de hopp, mi ez, a másikat hirtelen hitlertatásba emeli és nekiáll fennhangon osztani, hogy én ezt hogy képzelem és tessék, az ilyenek miatt megy fel a parizer és a Blikk ára és miattam nem átlátható a kormány költségvetése sem (vagy valami ilyes', épp zenét hallgattam). Gyors helyzetanalízis. Oké, mondja meg kisonokának, hogy látod, a néni butaságot csinál, nem szabad a piroson átmenni, de mi okosak vagyunk és megvárjuk. De NE osszon be! Így hát kard ki kard, én is elővettem a kezem és parodizálva az ő kartartását közöltem, hogy csúnya dolog mutogatni. Erre ő habzó szájjal elkezdett üvölteni, hogy az ilyenek miatt jut csődbe az összes devizahiteles és romlik meg a hús a boltban (vagy hasonló) mire visszaszóltam, hogy kiabálni is nagyon csúnya dolog, főleg idegenekkel a nyílt utcán. Eddigre pont átértem a zebrán, így a végső pészméker-aritmiát már nem volt időm megvárni, a történet vége kvázi nyitott.
Vessünk hát számot. Az én nevelésem sikerült? Nem, én már csak egy ilyen szar szemét szar alak maradok.
Kisonoka megtudta a tutit? Itt trabantkombi-
és fékszárnyszakértőnket, Vé mint Vida Istvánt idézném majdnem szó szerint, aki szerint a kisgyermek érzékeny és formálható lelkében a következő játszódott le: "Valaki mondja a magáét, VALAKI MONDJA A MAGÁÉT, nem baj, én túrom az orrom, de mindjárt telenyomom homokkal a számat az oviban, miután leszedtem az orrommal a kakaóról a pillét."
Nagyapa jól járt? Jól hát, ő az igazi nyertes, hetekig mesélheti az esztékában, hogy van igazság, mégis csak szemét világban élünk, ő megmondta.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése