Fikusz

Csak ül az ágyon, és eszébe jut a fikusz, amit múlt héten átültettek a régi, szűk cserépből egy nagyobba, az meg nyújtózás helyett ijedtében lehullatta a leveleit és elszáradt. Nem tudja, mit tegyen a helyére.

Kimegy a konyhába mosogatni. Fájnak a vállai, ég a szeme.
Csöngetnek. Az anyja áll az ajtóban, kék bársonydobozzal a kezében. Emlékérem van benne, az iskolától kapta ballagáskor. Mikor átvette, gyorsan becsukta a dobozt, túlzásnak érezte. Igazi ezüstből volt, pár hónap alatt megfeketedett. 

- Ezt ottfelejtetted a régi szobádban. Kifényesítettem neked. Kár, hogy amikor visszaragasztottam a tartójára, megfolyt a ragasztó.

- Köszönöm. Bejössz? Van fagyi.
Fagylaltot szed a kanálra, de nem eszi meg, a sárga lé lecsöpög a padlóra. A macska először óvatosan megszagolja, aztán dorombolva felnyalja. Nem kell semmi a fikusz helyére, jó az a sarok üresen.

Mindennapi jézusoknak

Szabad halál a lélek

(Ágoston Piroska)

A lélek szabad valóság.

Itt

Egymásba forduló kérdések:
felelek.
Körkörös válaszok, emlékek:
feledek.
Puhazöld nézésed visszahúz,
hazavár,
vissza már nem lépek, jó lesz, ha
megtalál.
Itt vagy és itt vagyok, egyszerre lépkedünk,
nem hallom, dallam vagy sóhaj-e énekünk.