Ülök a kitérdepelt januárban,
szorongok, tehát vagyok.
Jégvirág karcolja bőrömet,
mire hazajössz, elmúlik.
Várlak.
Főzök egy kakaót, a konyha szélén szakadék,
sokáig nézem, de nem látom az alját
Mire visszaérek a nappaliba,
eltelik a tavasz.
Júniusra én már megszokásból fázom.
