2017. június 9., péntek

Tart

Testgyakorlást végzek a kertben.
Jógának hívják,
furcsa pózokban kell lélegezni mélyeket.
A szobában nem fértem el, hát kijöttem ide.
Háromszor támad rám egy darázs,
arrébb ugrok,
aztán újra egy lábon egyensúlyozok.
Ha fáradsz, találj vissza a lélegzetedhez, tanítják az órán.
Lehajolok, arcom a fűbe ér, hangos a légzésem.
A hangyák vajon most félnek?
Nem tudom megtartani magam, ha a hangyákra gondolok.
Nem tudom megtartani magam, túl hangosak a madarak.
Megtartom magam.
A mozdulatok meghatározott sorrendben követik egymást, 
számolni kell őket egy halott idegen nyelven, 
hogy ne gondoljak másra, ez a módszer része.
Néha belezavarodok.
Elfogynak a mozdulatok.
Lefekszem.
Csukott szemek.
Nem gondolok semmire,
csak arra, hogy ne jöjjön a darázs,
hogy éhes vagyok,
hogy most már indulnom kellene,
hogy hiányzol.
Kilégzés.
Maradok még.
Nem gondolok semmire,
most tényleg nem.
Megtart a talaj.

Nincsenek megjegyzések: