Belép a
vécébe. színes, rétegekben málló falak, minden réteg más színű, a vécékagyló fém és önműködő. Kilincs
nincs, madzagon húzza be az ajtót, kattan a zár. A kagyló fölé kuporodik, elengedi magát, majd ellép, működésbe lép az öblítő. Kimenne, de a zár nem nyílik. Másodjára
sem. Körülnéz. Fekete, kék, zöld tintával írott üzenetek a falon,
kacér hurkok és meredő számok. Csakacsend 709786754. Aki csendet akar, minek írja fel a telefonszámát egy
zajos kocsma falára, gondolja, de azért tárcsáz.
Kicsöng. Felveszik. Egyikük sem szól bele. Ugyanaz a zene szól a vonal mindkét végén. A telefont vállával a fülére szorítja, közben kezet mos. Vízcseppek csöpögnek az ujjáról, a kezét a nadrágjába törli, közben hallja, hogy egyszerre veszik a levegőt a vonal két végén. Kilép az ajtón, arcon csapja egy hársfaág, majdnem elneveti magát. Az emeletre indul, magasak a lépcsőfokok, hűs, dohos lépcsőházszag, a gang is a kocsmához tartozik. A jobb teremben meccset néznek, aki telefont tart a füléhez, azt rikoltja: góóól, de az ő fülében még mindig csak az egyenletes lélegzet, hűvös és nyugodt. A felső szint bal termében senki, még itt fent is salétromot izzadnak a falak. A gang végén áll valaki, háttal. A lába a zene ütemére billeg, lassan, ahogy a lélegzet tölti meg és hagyja el a testet. A test megfordul, a kéz leteszi a telefont. Nem szólnak, megfogják egymás kezét, egyszerre lendül a kar, egyszerre lendül a láb. Elindulnak kifelé.
Kicsöng. Felveszik. Egyikük sem szól bele. Ugyanaz a zene szól a vonal mindkét végén. A telefont vállával a fülére szorítja, közben kezet mos. Vízcseppek csöpögnek az ujjáról, a kezét a nadrágjába törli, közben hallja, hogy egyszerre veszik a levegőt a vonal két végén. Kilép az ajtón, arcon csapja egy hársfaág, majdnem elneveti magát. Az emeletre indul, magasak a lépcsőfokok, hűs, dohos lépcsőházszag, a gang is a kocsmához tartozik. A jobb teremben meccset néznek, aki telefont tart a füléhez, azt rikoltja: góóól, de az ő fülében még mindig csak az egyenletes lélegzet, hűvös és nyugodt. A felső szint bal termében senki, még itt fent is salétromot izzadnak a falak. A gang végén áll valaki, háttal. A lába a zene ütemére billeg, lassan, ahogy a lélegzet tölti meg és hagyja el a testet. A test megfordul, a kéz leteszi a telefont. Nem szólnak, megfogják egymás kezét, egyszerre lendül a kar, egyszerre lendül a láb. Elindulnak kifelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése