a kötélen most én lépkedek
keresztbe-felfelé kerek
napokon gurulok veled
az autók, a reggel
ahogyan igyekszel
kezemet melegen tartani
irodában csíkos öltöny
testem egy felszerelt börtön
hogy kitörnöm sikerüljön
ugrok és lépek
éneklem: nem félek
kopott bűneim bevallani
délutánra merész leszek
nem tudod, hogy közeledek
kis csíkos szőnyegen ülök
feletted repülök
rákezdi egy tücsök
muszáj leszek ma virrasztani
csíkokat rajzolok vakon
a papírt félve simogatom
nélküled ülök egy padon
bátran futsz előre
bele az esőbe
nem tudnálak visszatartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése