2013. április 11., csütörtök

Kedd

Léptem észrevétlen a lélegzetemhez simul,
a patika neonfénye ütemesen villog.
Lyukacsos járdából kitüremkedő fűcsomók,
baktató macskák, szétmálló kutyaugatás.

Nyolctól ötig helyettesítettem a kollégámat,
és a véleményemet a jó válaszokkal.
Kifújom a levegőt, lépek, lélegzem, lépek, lélegzem,
megérkezek, fázom.

A gázláng hegye sárga ígéret,
a méz az üveg alján apró hála,
a kanálra gömbölyödik, a tejben megpihen.
Enyém a bélés a papucsban, a rádió hangja,
enyém a tér, amit a mozdulataim betöltenek,
a hold fénye a padlón.

Nincsenek megjegyzések: