Fákat

Ne vágjátok ki a fákat - kértük délután.
Sokan voltunk: gyerekkel, egyedül,
kutyával, kamerákkal,
fiatalok, hajléktalanok.
Sorfalat álltak a rendőrök.
A fiam kiabált: Kivágjuk a fákat!
Nem kollaboráns, csak két éves, mondom a többieknek.
Nem veszik zokon.
Az egyik nő kendőt terít le,
játékokat vesz elő és krétákat,
köré gyűlnek a gyerekek.
Az egyiknek szakadás a pólóján,
mindegyikkel ezt csinálja,
szereti, ha befúj neki a szél, mondja az anyja.
Van, aki hónapok óta itt lakik,
van, aki minden nap eljön,
van, aki kerékpárlakattal a fákhoz láncolja magát.
De nekünk mennünk kell, vacsoraidő van.
Beszélnek a megafonba. Énekelnek. Fújolnak.
Az egyik rendőr kilép a sorfalból,
megtartja a biciklimet, amíg bekötöm a gyereket az ülésbe.
Mosolyog. Integetünk.
Másnapra eltűnnek a rendőrök és a többiek,
munkagépek jönnek, a fiam, ha látná, tapsikolna.
Kivágják a fákat.